Nem kell nagy jóstehetségnek lenni, hogy kitaláljuk: izzott a levegő, mikor a kis konyhahelységbe belépett Zsuzsi! Nagyi, mint egy vadászölyv, szemével majd ketté vágta menyét, Móni lefagyott, Sanyi pedig nem is értette mit keres itt a jelenleg még felesége. Nagyapi felállt az asztaltól és mintha mi sem történt volna megpuszilta Zsuzsit. Ettől kicsit mindenki megnyugodott, de azért a levegőben megállt volna a kés. Minden vibrált. Zsuzsi ráolvasott mindent a volt férjére, aztán előkerült a fő indok, ami miatt Zsuzsi meglátogatta Nagyiékat.

A ház és persze a vagyon ugye. Mint kiderült Sanyi mindenből ki akarta tenni Zsuzsit, aki foggal-körömmel harcolt a jussáért. Bár lényegében Nagyapiék hitelezték egykori házuk árát, természetesen nem akarták ellehetetleníteni menyüket és persze két unokájukat sem, akik akkoriban alig voltak 8-10 évnél idősebbek.

Nagyi persze mindenhez hozzászólt, szúrt, vágott és Sanyi is elég furcsán értelmezte az úriemberi viselkedést, amitől Zsuzsi - aki azért nem az a higgadt, halvérű fajta volt - elővette a Joly Joker ütőkártyát, amiért tulajdonképpen jött és amit alig várt, hogy bedobhassa. Azaz, hogy  a Sikorsky drink kft nincs is csőd helyzetben, sőt....Sanyi és Karcsi bá csak ki akarta tenni Nagyapit és Mónit a cégből.

Ez a tény ütött. Hirtelen nagy csend lett!

Az, hogy Sanyiék vállnak kb. akkorát szólt, mint a Hirosimai atombomba. A Nagyi végre szabad utat engedhetett sok-sok évig elfojtott utálatának. Válogatott gonoszságokkal állt elő Zsuzsival kapcsolatban minden nap. Fürdőzött "az ugye én megmondta" kezdetű mondatokban. Móni szerint ettől Nagyi fiatalodott tíz évet, fogyott 10 kilót és a folytonos mosolygástól beszerezett jó pár ráncot.

Nagyapi józanabb maradt. Ő kezdetektől fogva azon az állásponton volt, hogy ebben az egészben Sanyi is ugyan annyira hibás. Kiderült ugyanis, hogy Zsuzsi összeszűrte a levet a lovas oktatójával, amíg Sanyi külföldön tárgyalt. A családban azonban az a meg nem erősített információ kezdett közszájon forogni, hogy Sanyi nem csak tárgyalni járt ki Bécsbe, hanem ismerkedett a nyelvvel is, meg egyéb más osztrák testrészekkel is.

Sanyi persze minden héten haza ruccant Pestről Nagyiékhoz és olyankor Zsuzsi anyukája viszonylag sokat csuklott....Mígnem egy vasárnap délelőtt beállított Zsuzsi is, aki akkorra már fekete öves Patásördög minősítéssel bírt!

A taggyűlésen kiderült, hogy ez a bizonyos Albrecht úr szívesen befektetne, de ezzel mindenki tulajdonjoga is aprózódna. Mivel kellett a pénz, így belement mindenki. Néhány hónap múlva azonban ismét taggyűlés volt, ahol az újabb tőkebevonásról kellett dönteni. Karcsi bá nyomott be pénzt, tagi hitelként. A cég csak nem akart úgy működni ezek után sem, ahogy kellett volna, így már a csőd is szóba került. Pedig a termelés folyt, de a vevők nem akartak fizetni.

Megrendelések voltak, de a kiszállított áru ellenértéke csak nem akart megérkezni. Mindenki letargiában volt, amikor egy napon Nagyapi rosszul lett. Rendetlenkedett a szíve, be is kellett feküdnie pár napra a kórházba. Karcsi bá ekkor kereste meg Nagyit és Mónit, hogy egy jelképes összegért megveszi tőlük a részüket, hiszen idő közben a cég – a meg nem érkező bevételek miatt – rengeteg tartozást halmozott fel.

Sanyi is agitálta Nagyit, bár ő nem akarta bedobni a törölközőt. A döntés végül Nagyapi morgása ellenére is megszületett. Kiszálltak a cégből. Nagyi örült, Nagyapi tüntetett. Aztán jött a hír. Sanyiék válnak.

Folytatás holnap délután 3-kor!

Az a bizonyos NAP. Amikor Móniban minden összetört. De kezdjük talán az elején. Pontosabban folytassuk, hiszen ott hagytuk abba, hogy megalakult a családi cég. A Sikorsky Drink kft. A pálinkafőzdét Nagyapi vezette. Pontosabban Nagyapi állt az üst mellett, a papírmunkát pedig Karcsi bá és Sanyi intézte. Sok minden az első időkben nem változott, de Karcsi bá azért többet szeretett volna kihozni az egészből, mint egy kis falusi főzde.

Voltak tervei, amibe Sanyi pont beleillett. Merthogy Sanyi ráérzett a sikerre és arra, hogy a saját ura lett. Amit elgondoltak - vagyis, hogy a Sikorsky - jó márka név, bejött. Saját márkás italokat kezdtek el gyártani, Nagyapi ontotta magából az ötleteket, hogy milyen terméket lehetne piacra dobni, Sanyi pedig minden nagykert meggyőzött a termékük sikerességéről. Ha mégsem, akkor Karcsi bá vetette be a meggyőző erejét, másként. A gyár pörgött volna...ha van tőke. De a kilencvenes évek-e téren ínséges volt, így befektetők kellettek. Meg is jelent egy osztrák férfi, bizonyos Arblecht úr. Karcsi bá szerint ő volt a jövő. Össze is kürtölte a cég taggyűlését.

Folytatás holnap délután 3-kor!

Sziasztok!

Már egy hete megy a Habszifon blogregény és napról napra többen olvassátok. Nagyon köszönöm a sok biztató szót, visszajelzést! Nagyon jól esik és nagyon fontos ez nekem!

Van aki minden nap olvassa és van aki "tömbösít" :-) Amikor ráér behozza a lemaradást. Van aki olvassa és van aki meghallgatja. Én személy szerint imádom Kis Katát, ahogy életre kelti a történetet. Elsőre tudta, milyen stilus illik a sztorihoz! :-)
Köszönöm Neki, hogy egy szóra vállalta!

Na de mi ez a sztori??? Kérdezitek sokan.

Talán az már lejött, hogy ez egy családi történet, ami a rendszerváltáskor kezdődik. Ez a nulladik kilóméter, mint sok-sok magyar család életében, hiszen sokan ekkor lettek vállalkozók, sikeresek és sokan ekkor kellett, hogy szembesüljenek a kapitalizmus árnyoldalával. Ígérem a sztori ennek ellenére teljsen POLITIKAMENTES marad. Amennyire ez persze lehetséges. A sztori, a csavarok és az izgalom még csak most kezdődik, eddig csak ismerkedtünk a szereplőkkel!
Minden délután háromkor új részek! Remélem bejön majd Nektek a folytatás is!

Ui: A Habszifonnak még lesz jelentősége! ;-)

JCS

Sanyi és Móni autója egymás mellett állt meg. Ilyen, hogy egyszerre legyenek itt, a szülői háznál...nos ilyenre már rég volt példa. Mindketten egyedül érkeztek. Zsuzsi, Sanyi felesége később indult el Pestről, mert még céges „telefonos meetinget” kellett tartani, Móni két lánya, Timi és Szilvi pedig a tor helyszínéűl szolgáló éttermet szemlézték a két másik unokával Mercédesszel és Yvettel.

Ők négyen - néhány év, a szülők, leginkább Zsuzsi által szorgalmazott mosolyszünet után - tartották a kapcsolatot egymással. Nagyi keze vastagon benne volt abban, hogy a négy lány jóba lett. Azt viszont semmilyen mesterkedéssel sem tudta elérni, hogy a két gyereke kibéküljön. Sanyi nem mert, Móni nem akart közeledni. Nagyi pedig hol szép szóval, hol zsarolással próbált Mónira hatni, de nem ment. Egész egyszerűen Móni számára megszűnt a bátyja létezni. Azután a nap után egykének tekintette magát. "Az után a nap után" Csak így emlegette a napot, amiután végleg felnőtt.

Folytatás holnap délután 3-kor!

Nagyi persze nem volt elájulva az ötlettől, hogy csaknem az összes félretett pénzüket ki kellett venni a Postáról. Ő már a megtakarításoknál sem bízott Karcsi bában. Nem az ő Takarékszövetkezetébe vitte az összekuporgatott pénzecskéjüket. Némiképp aztán belelkesült, hiszen a kárpótlás során visszakaptak viszonylag nagy földterületeket és erdőt. Azt később eladták, így vagyonos embernek érezhették magukat, de persze ezt ők nem nagyon élvezték ki.

A pálinkafőzde visszaszerzése viszonylag sima volt, a megyei Szeszipari vállalatnál Karcsi bá mindenkit ismert. Nem volt nagy kiadás megvenni a főzdét és a gépeket. Minden le volt zsírozva, hiszen Karcsi bá, az új rendszerben sem volt "kiskutya". A vállalat már amúgy is a csőd szélén billeget, így csaknem ingyen adták el a pálinkafőzdét, pláne úgy, hogy a vételárból még csurrant-cseppent is a vezetésnek…ahogy ez akkoriban történt általában.

Nagyapi első magános napját megsiratta. Amikor felkerült a cégtábla a frissen vakolt Fő utcai épületre csak sírt és csak sírt. Nagyi meg csak állt és talán tudta, ha az életük egy film lenne, most kellene kiírni: Happy End. Nehogy más vége legyen ennek a forgatókönyvnek. 

Folytatás holnap délután 3-kor!

Nagyapi a rendszerváltás idején inkább közelebb volt már a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Nem értett az üzlethez, de nem ejtették a fejére. Tudta, hogy amit csinál az jó és értékes, de ennél is jobban tudta, hogy amiben Karcsi bá lát fantáziát abban van pénz is. Így csak olyan feltételekkel engedte magát privatizálni, hogy Sanyi fia, Móni lánya, Karcsi és ő egyenlő részben legyenek tulajdonsok az új cégben.

Sanyi már a 80-as évek derekán Pesten, az egyik legnagyobb áruházban dolgozott. Nagyban ment a seft, főképp akkoriban a Fa szappannak, az Impulse spraynek és a Marlobro ciginek volt keletje. Rendszeresen jártak ki Bécsbe és hozták – persze nem túl legálisan – az akkor menő dolgokat, a bőrkabáttal és a farmernadrággal egyetemben. Sanyit tehát hamar megfertőzte a nyugati kultúra, mindenképp vállalkozni akart, így ő lett a kereskedelmi vezető. Móni tanáremberként nem lelkesedett a cégalapításért, de rajongott Nagyapiért, hát belement. Megalakult tehát a Szikorszi pálinka kft. Pontosabban a Sikorsky drink kft, mert Sanyi szerint ez így volt akkor trendi.

Folytatás holnap délután 3-kor!

Persze Nagyapi soha nem nézett bele ebbe a füzetbe, mindent fejből tudott. Mikor mit kell mihez hozzáadni. Mikor kell hagyni a cefrét forrni, mikor kell ezt vagy azt csinálni. A kisujjában volt a tudomány, ám a füzet mindig a nyári konyha kredencének legfelső fiókjában lapult. Viccesen azt mondta, ő semmit nem tud, csak olvasni.

Ezt a kis könyvet a nagyapjától kapta örökbe, azt állította abban van minden tudománya. Ami biztos, a füzet tartalmát senki nem ismerte. Valahogy különös tisztelet lengte be, se Móni vagy Sanyi, se az unokák, de még Nagyi sem merte fellapozni. Tudták, hogy ott van a helyén, de valahogy senkinek nem jutott eszébe belenézni. Még Szilvinek, Móni nagyobbik lányának sem, akit valami fura vonzalom fűzött a pálinkákhoz, a pálinkafőzéshez. A többi lánnyal ellentétben szerette a cefre különös szagát, és nem bánta ha Nagyapival késő éjszakákig fenn kell maradni a főzés miatt. Sőt, később, nagyobb korában sem nézett bele. Talán mindenki tudta Nagyapi nélkül semmit nem érnek ezek a megsárgult lapok.

Tisztában volt ezzel Kálmán bá is, mert amikor eljött a privatizáció pillanata, a gépek és a telephely átvétele előtt Nagyapit szerette volna privatizálni. Persze Nagyapi ezt nagyon jól tudta is. Meg is kérte a saját árát.

Folytatás holnap 3-kor!

Karcsi bá vagyis dr. Tőkés Károly. Ő volt Nagyiék falujában a Tsz elnöke a rendszerváltás hajnalán, valamint a helyi takarékszövetkezet vezetője is egyben. Jogi doktorátusával sok ügyben volt jártas, igazi polihisztor volt, és nem az a keményvonalas kommunista.

Tudta, hogy mindenki elégedett legyen, pénz kell a faluba, így a 80-as évek elején - amikor átvette a helyi termelőszövetkezet vezetését- kijárta, hogy a klasszikus tsz tevékenység mellett jégkrémüzemet hozzanak létre. Megalkotta a megyében jól ismert Márkó jégkrémet.

Az, hogy országosan nem lett sikeres a tsz vállalkozása egy szerencsétlen balesetnek volt köszönhető.

Az üzem ugyanis legégett, újjáépíteni pedig nem volt pénz. Így maradt a helyi pálinkafőzde, ahol Nagyapi szakértelme mellett kiváló minőségű szilva és körtepálinka készült. Még Kádár elvtárs is ezt rendelte évente kétszer magának.

De feltehetjük magunknak a kérdést: mitől volt annyira nagyon jó Nagyapi kisüstije? Nyilván a minőségi alapanyagoktól és persze Nagyapi titokzatos kék kisfüzetétől. A Szikroszki receptúrától.