Nagyapi ugyanis számított valami hasonlóra és megtette a szükséges óvintézkedéseket. A napnál is világosabb volt, hogy emögött az akció mögött ki állt és Nagyi számon is kérte Sanyit a történtek miatt, aki mindent tagadott persze. Nagyapi túl tette magát ezen is és mivel a ház előtt lévő nyolc szilvafa termőre fordult, el kezdte eszkábálni a saját kis pálinkafőzőjét a csűr háta mögött persze illegalitásba vonulva.

Nagyapiék háza egy hatalmas homokdomb alján volt. A csűr pedig ennek a dombnak támaszkodott neki. A korábban zöldség-gyümölcs tárolására szolgáló kis pince a csűrből nyílt. Az udvarról nem is lehetett észrevenni. Nagyapi itt rendezte be a "zug" főzdéjét, amiről persze az idő előre haladtával egyre több jóbarát, rokon tudott. Épp a cefre szűrésével foglalatoskodott, amikor az akkor már gimnazista unokája meglepte őt. Szilvi imádta a cefre szagát.

Míg más undorodik tőle, ő jó mélyeket szippantott belőle. Szeretett segíteni Nagypinak, ha kellett ő emelgette a hordókat. Épp ilyen nagy munkában voltak, amikor egymás után négy tűzoltóautó száguldott el a ház előtt. Nagyapi meg is jegyezte, hogy valahol biztos valami ház éghet. Nem telt el 5 perc és Nagyi rohanva hozta a hírt. A Szikorszki pálinkafőzde ég, a Fő úton.

Folytatás holnap!

Na igen, már megint ez a titokzatos kék füzet. Nagyapit mélységesen felháborította még csak a feltételezés is, hogy hajlandó lenne ezt a füzetet eladni. Azt a sok-sok tudást amelyet a Szikorszkik hosszú évszázadok alatt halmoztak fel. Bár tartotta magát, de miután Karcsi bá nagy sebbel-lobbal távozott, Nagyapi összeesett, annyira felizgatta magát. Még az ügyeletet is ki kellett hozzá hívni, de aztán hamar túl tette magát ezen a bosszantó felvetésen.

Mivel azonban Nagyapi nem jöhetett számításba, mint szakember és az előre betárazott készletek is fogyni kezdtek, így Sanyinak és Karcsi bának hamar más szakmai alternatíva után kellett nézni, ha valóban nem akartak csődbe menni. Karcsi bá elővette a legkonspiratívabb énjét és nem hagyta annyiban a dolgot. Egy verőfényes májusi délután - talán vasárnap lehetett - Nagyi és Nagyapi biciklire pattantak és kitekertek a falu szélén lévő temetőbe. Egy kis virágot vittek és persze rendbe szedték a sírok környékét. Jócskán elmaradtak, mire hazaértek. Először semmit nem vettek észre, de Nagyi - legendás szimatával - pár pillanat múlva kiszúrta, hogy a konyhakredencen nem úgy állnak a karácsonyról ott hagyott képeslapok, ahogy kellene lenniük, sőt a kockacukortartó is 2 fokkal jobbra áll, a habszifonról nem is beszélve. Az egy teljesen más helyen volt. Nagyi rögtön kapcsolt és a kredenc felső fiókjához szaladt, szabályosan kirántotta, de a kék füzet nem volt a helyén.

Ijedten kiabált Nagyapi után, aki épp a csirkéket zárta be. Nagyi csak kiabált és csak kiabált, mire Nagyapi beért hozzá a hátsó udvarról. Nagyi elmondta, hogy semmi nincs a helyén, biztos betörtek és ami rosszabb, a kék füzet sincs meg.
Nagyi alig látott az idegtől, de Nagyapi szinte nem is reagált semmire. Pár pillanat múlva azonban közölte feleségével: A kék füzet jó helyen van, biztonságos rejteket talált neki.

Folytatás holnap!

Nagyapi tehát tüntetőleg távol maradt, nem akart találkozni a fiával és erre meg is volt a jó oka. A családicég átjátszása volt az első gyomros, de Sanyi itt még nem fejezte be. Az atombomba robbanása utáni napon ismét leugrott Nagyapiékhoz, és mintha mi sem történt volna, feltette a nagy kérdést, hogy mi lenne, ha Nagyapi tovább dolgozna a cégben. Régen látott haraggal kezdett el Nagyapi kiabálni a fiával és az összes addig elfojtott dühét a fejére olvasta, aki jobbnak látta távozni a tetthelyről. Nagyapi innentől kezdve nem járt be egykori "munkahelyére". Sőt! Nagy ívben kerülte a környékét is.

Hosszú-hosszú évek óta az volt a szokás, hogy Nagyapi a reggeli és az ipari mennyiségű gyógyszeradag után felült régi, világoskék Csepel biciklijére és elment a kenyérboltba. Minden nap hozott 3 kiflit és egy liter zacskóstejet, minden másnap pedig egy két kilós kenyér is került a csíkos vászon szatyorba. A kenyérbolt szintén a Fő utcán volt, pár házzal a Pálinkafőzde után. Nagyapi reggelente mindig beugrott, gyors szemlét tartott, no meg legurított egy stampót. A nagy cégátalakulás után azonban kerülő úton ment, egy kis utcán tekert fel, a bolt mögött, a stampót pedig otthon fogyasztotta el, jutalmul a kiadós tekerésért.

Pár nappal a felmondása után Karcsi bá Volvoja állt meg Nagyapi háza előtt. Kis szóváltás után a lényegre tért. Nagyapi kék füzetét akarta megvenni.

Folytatás holnap!

Nagyinál ez volt ami totálisan kiborította a bilit. Sanyi aktuális szerelmétől hamar "könnyes búcsút" vettek és amint bezáródott a hátuk mögött a bejárati ajtó Nagyi a maga sztoikus, magára erőltetett nyugalmával a sárba döngölte Sanyi fiát. Bár tudjuk, ő és Zsuzsi között enyhén szólva sem volt felhőtlen a viszony, de Nagyi számára a lányok, az unokái soha nem lehettek a bosszú és a válóper eszközei. Sanyit azonnal arra utasította, hogy hagyja abba ezt az őrültséget és azonnal vigye haza a lányokat, ezt a gyerekelhelyezési pert pedig azonnal szűntesse meg. Bár tudta, hogy menyén a két gyerekkel tudna a legnagyobbat ütni, Mercédesz és Yvett élete azonban nem lehetett tárgya semmiféle kicsinyes bosszúnak. A gyereknek az anyjánál a helye. Bár később sem lett Zsuzsinak a szíve csücske Nagyi, de ezért a tettéért mindig hálás volt. A gyerekek ügye tehát rendeződött. A közös vagyoné azonban még nem.

Ja és Nagyapi hol volt eközben? A Zasztavában szívta a cigiket. Egymás után két dobozzal. A  Munkásból persze, a jobb fajtából, Sanyit pedig látni se akarta. 

Folytatás holnap!

A lányok kitálaltak. Elmondták, hogy nem látták már három hete az anyjukat. Nem is tudják, hogy hol lakik pontosan, de mivel korábban már voltak Nagyiéknál vonattal és tudták, hogy a Keletiből megy közvetlen személyvonat Nagyiékhoz,  így fogták magukat és eljöttek ide, hátha Nagyi és Nagyapi tud valamit intézni. 

Nagyi a történtek után csak összeszorította az amúgy is csíkszerű ajkait és Nagyapi már elő is állt a garázsból a megkímélt állapotú, 14 éves Zastavájukkal. Mintegy négy óra autóút után már Sanyi ajtaján kopogtattak. Senki nem nyitott ajtót, viszont kisvártatva bekanyarodott egy taxi. Sanyi és egy fiatal lány érkezett meg a házhoz, amelynek lépcsőjének középen ült Nagyi, két oldalán pedig Mercédesz és Yvett. Sanyi megdöbbenve szállt ki és lányos zavarában még be is mutatta aktuális barátnőjét édesanyjának, aki egyébként alig volt több húsznál. Nagyi természetesen nem repesett ettől a találkozótól, aminek végén az is kiderült, hogy Sanyi egyedül hagyta otthon a gyerekeket, természetesen gőze sem volt a lányok szökéséről.

Folytatás holnap!

1992 nyarát írtunk. Zsuzsi már vagy három hete nem látta a lányokat, csak telefonon beszélt Sanyival akivel teljesen összebalhéztak. Kb fél perc kellett hozzá. Természetesen Zsuzsi napok óta nyugtatókon élt. Eddigi életében összefüggően egy hetet nem töltött külön a gyermekeitől.

Sanyi ezen akciójáról Nagyiék semmit sem tudtak, így nem fogtak gyanút akkor sem, amikor a Dallas nézése közben bekopogtatott hozzájuk a két lány, akik ahogy korábban említettem, alig múltak 8-10 év körüliek. Azt mondták, hogy az apjukkal jöttek le, csak ő nem akart, nem mert bejönni. Ez volt péntek este, jól telt a szombat és a vasárnap is, amikor délután a két lánynál eltört a mécses és kiderült az igazság.

Folytatás holnap!

A bosszú pedig nem mindennapira sikerült.

Sanyi és Zsuzsi már bőven külön élt, amikor a két kislányuk - Mercédesz és Yvett  - Sanyinál töltötte a hétvégét. Eljött a vasárnap délután 6 óra, amikor Zsuzsi meg is érkezett a volt otthonuk elé, hogy visszavigye a lányokat a saját lakására, ám senki nem nyitott ajtót. Csengetett, kopogtatott, de senki nem válaszolt. Zsuzsi egyre idegesebb lett, nem tudta mi tévő legyen. Arra gondolt, hogy talán pont elkerülték egymást és Sanyi hazavitte hozzá a két lurkót.

Elindult hát haza a kis Polszki Fiattal. A Havanna lakótelepen bérelt egy kisebb lakást. Belépett a lépcsőházba, felment az ötödikre, ahol a lakása volt és legnagyobb megdöbbenésére egy hivatalos levél várta az ajtórésbe bedugva. Az idegességtől remegő kézzel bontotta fel. Amint el kezdte olvasni könnyes lett a szeme. A levelet Sanyi íratta az ügyvédével és közölte benne, hogy mivel alkalmatlannak találja Zsuzsit az anyaságra ezért magához vette Mercédeszt és Yvettet, valamint kezdeményezte, hogy a bíróság őt jelölje meg a felügyeleti jog gyakorlójának.

Zsuzsi összetört, forgott vele a világ. A levél végén a férje aláírása mellett pedig hirtelen felfigyelt az ügyvéd szignójára is. A Karcsi báé volt.

Az atombomba ütött.

Az atomvillanás után pedig Zsuzsi - mint aki jól végezte dolgát - távozott is. Mint később kiderült Sanyi és Karcsi bá úgy gondolták, nem igazságos, hogy ők dolgoznak, Móni és Nagyapi pedig élvezik a cég javait, ami persze nem volt igaz, hiszen Nagyapi minden nap felügyelte a főzést és a gyártási folyamatokat.

Talán inkább az a tudat hajthatta őket, hogy jobb minél kevesebb kézben tudni az irányítást. Mivel Sanyi túlságosan mélyre dolgozta magát a cégben, így őt nem tudta kitenni Karcsi bá, de szövetségest még találhatott benne. A számításai bejöttek. Albrecht úr pedig csak egy alibi volt, az Ő részesedése is Karcsi bához került.

Nagyapit mélyen érintette ez az árulás. Nem szólt semmit Sanyihoz, inkább kiment járni egyet a gátra. Nagyi is kiakadt, így Sanyi jobbnak látta visszaindulni Pestre. De miközben autózott, már a bosszút tervezgette. Hogyan fog visszavágni Zsuzsinak. A szövetségese ezúttal is Karcsi bá lett.