Bár Móni és Nagyi sokat vívódtak, de végül arra jutottak, nem mondják el Nagyapinak, hogy mi baja van. Tudták, azonnal összeomlana. Így magukat összeszedve, mosolyogva, türelemmel viselve nézték, ahogy Nagyapi napról napra gyengébb lesz.

A látványos elfogyáshoz elég volt egy hónap. Nagyapi novemberi szülinapján még semmi nem látszott, ám amikor december közepén előhívatták a szülinapos képeket, tisztán látszott mekkora a baj. Nagyapi összezsugorodott. Csaknem 10 kilót fogyott. Már csak árnyéka volt önmagának. Járni is csak bottal és csak segítséggel tudott.

Egy este makacsul ragaszkodott, hogy Nagyi vigye ki őt a szilvafákhoz. Kibotorkálta hát a ház elé. Szép sorban ott állt mind a nyolc fa, meztelenül termés és levelek nélkül. Nagyapi hosszú percekig állt, nézte őket szüntelenül és könnyes lett a szeme. Már bent, az ágyon fekve azt mondta Nagyinak. Tudja, hogy rákos és tudja, hogy a fáról való lezuhanása okozta ezt, mert úgy megütötte akkor a tüdejét. Nagyi nem bírta tovább. Kiment a sötét udvarra és csak sírt és csak sírt. Könnyei megállíthatatlanok voltak.

De Nagyapi nagyon szívós volt, erős géneket örökölt. Felépült, pedig a 80-ik szülinapjára készült a család. Viszonylag hamar kiengedték a korházból, viszonylag jól is érezte magád, de sokat szédült. Csinálta, csinálgatta a dolgát, de valahogy gyorsan kifáradt. Nagyi mindig megdorgálta, ha megerőltette magát. Ettől függetlenül minden nap elsétált a pálinkafőzdéig. Zolival minden nap konzultált, felügyelte a főzési folyamatot és persze mindig ő készítette a gyógynövény keveréket is.

Biciklire már nem mert felülni, de a napi stampedli mindig elfogyott reggel, a főzdében. Nagyi persze a végére akart járni a szédülés okának, ezért Nagyapi legnagyobb ellenkezése közepette néha karon fogta őt és elcipelte Kabai doktor úrhoz, a körzeti orvoshoz. Sajnos hamar kiderült, hogy Nagyapi zuhanása nem múlt el nyomtalanul.

Folytatás holnap!

Na igen, az a bizonyos habszifon. Azon tárgyak egyike, ami hozzátartozott a Nagyiék lakásához. Ami nélkül nem lett volna az igazi. Valahogy az ebben a habszifonban készült hab más volt, mint máshol. Keményebb, ízesebb, szájban olvadósabb. No és a somlóival ez így együtt....elmondhatatlan!

Ekkoriban ígérte oda a legnagyobb unokájának, Szilvinek Nagyi, hogy ha férjhez megy és megéri, akkor ezt megkapja majd stafírungnak. Ezt aztán időről időre mindig átbeszélték. Valahogy mindig szóba került olykor-olykor.

Kitavaszodott, eljött a kerti munkák ideje. Nagyapi a természettel együtt kivirult. A tavasz egyik hangsúlyos teendője volt a nyolc szilvafa megmetszése, oltása, gondozása. A fák az évek során óriásira nőttek. Nagyapi hatalmas kétágú létrával gondozta őket. Így volt ez most is, ám egy hírtelen mozdulat után Nagyapi leesett a létráról. Két-három métert is zuhanhatott. Bár csontja nem tört, telis-tele lett a teste horzsolásokkal, zúzódásokkal. Nagyon ramatyul nézett ki.

Folytatás holnap!

Ez volt az olajszőkítés kora, ahol megfelelő üzleti és még megfelelőbb politikai kapcsolatokkal jól lehetett keresni. Dőlt a pénz, de ahogy ez lenni szokott, az ilyen bizniszekre más is felfigyelt. Jelen esetben az ukrán maffia. Karcsi bá - hiszen Szabolcsi volt - a záhonyi vasúti átrakóban igen jó kapcsolatokkal bírt. Azonban a piac megérett az újraosztásra és bizony Karcsi bának csak a Feketepéter jutott a kártyalapokból. Ez annyira nem tetszett neki, próbálta is újraosztatni a lapokat, ám végül csak egy viszonylag nagyot és fényesen villanó, durranó bombával jutalmazták.

A Sikorsky Rt budakeszi úti székházából fordult ki az akkor épp menő német luxusautójával, amikor felrobbant a kocsija. Szinte semmi nem maradt az autóból és persze Karcsi bából se. Az alvilág akart ezzel üzenni részben az üzleti világnak, részben pedig a rendőrségnek.

A temetést Nagyapiék falujában szervezték meg, mivel Karcsi bá családja még mindig ott élt. Sanyi az elsősorban állt a lezárt koporsó mellett, Nagyapi pedig a sírgödör szélén. Apa és fia tekintete percekre összeakadt. Nagyapi arca, szemei, mimikája mindent elmondott. Sanyi a temetés után nem merte felkeresni szülei házát. Két lányáért is csak szinte lassított, hogy felvegye őket. A temetés alatt ugyanis Nagyival voltak, aki a kedvencüket főzte nekik. Tejfölös csirkés nokedlit és a desszertnek pedig somlói galuskát készített, amihez dukált a vastag tejszínhab, amit mindig Nagyi készített legendás, a régi-régi habszifonjával.

Nagyapiék a riportra azonban hiába vártak, az nem került adásba. Mint később kiderült Sanyiék letiltatták, mert nem akarták, hogy kiderüljön két Szikorszki pálinka létezik. A nagy, csaknem multi céggé felfejlődött Sikorsky Rt és a kicsi Szikorszki pálinkamanufaktúra. Sanyi tehát ismét sikeresen belerúgott, immáron sokadjára az édesapjába, de - mint tudjuk - a jó Isten nem siet, nem késik. A maga büntetését mindenki időben elnyeri. Nem is váratott ez sokáig magára, de előtte a Teremtő a másik szereplőt, Karcsi bát szedte elő.

1999 karácsonyára készültünk, amikor már tehát a Sanyiék cége egy jól menő vállalkozás volt. Rengeteg pénzt kerestek, nagymenő vállalkozókká lettek. Így lehetne jellemezni a két cégvezetőt. De mint mindig a sok most sem volt elég. Karcsi bá nem csak a likőr bizniszben volt érdekelt. Sikerült ugyanis az olajüzletben is részt vennie. Ennek ugye az volt a lényege, hogy anno létezett egy olyan gázolajfajta, hogy HTO. Azaz Háztartási tüzelőolaj. A kilencvenes évek közepéig - amíg el nem kezdett terjedni a földgázzal való fűtés- sok vidéki háztartás olajkályhával fűtött.

Ehhez volt szükség a HTO-ra, amely sokáig semmiben nem különbözött a sima gázolajtól, később pedig csak annyiban, hogy pirosra festették. Ja és még annyi volt közte a differencia, hogy a HTO sokkal kevesebbe került. Nos ebben az ár résben az ügyesebbek meglátták az üzletet. És mint tudjuk Karcsi bá ügyes volt....nagyon is ügyes!

Folytatás holnap!

Nagyapi-immáron sokadjára - irtózatos haragra gerjed és Sanyit kidobta a házból. Ekkor beszéltek utoljára. Nagyapit felháborította ez a név "mizéria", teljesen kikelt magából. Aztán ezt is Nagyi simította el. Végül maradhatott minden a régiben. A Sikorsky Rt egyre ismertebb lett az országban, a Szikorszki pálinkafőzde pedig a környéken. Az, hogy Nagyapi ismét munkába állt futótűzként terjedt a környező falukban. Néhány év alatt sikerült felfuttatni a főzdét, a családot legalábbis eltartotta. Nagyapi pálinkája messzeföldön híres volt. Meg volt a maga kis titka, mitől lesz igazán jó a párlat.

A szilvát mindig kimagozta, mielőtt a cefrehordóba került volna. Rothadt, ütődött gyümölcs nem kerülhetett az alapanyagok közé. És a fő alkotóelem: A gyógynövények titkos keveréke, amit senki nem ismerhetett. No ez hiányzott Sanyiéknak nagyon. És ezt a különleges összetevőt szimatolta meg az egyik, nagynézettségű heti riportmagazin az egyik ker. tv-nél. Igaz ehhez az is kellett, hogy akkoriban - 1999-ben- mutassák be Szabó István fantasztikus filmjét, A Napfény ízét. Ebben is van gyógynövény keverék, titkos családi recept és minden más. Nagyapiék története kicsit hasonlított a filmbéli sztorihoz.

Egy hétig forgatott a stáb, az Igazi Sonnenshine családként harangozták be a készülő riportot. Nagyapi és Nagyi teljes transzban volt a forgatás alatt. Nagyi még új dauert is rakatott a hajába. Eljött a vasárnap este. Nagyiék és Móni családja együtt várta a tv elött az adást.

Folytatás holnap!

Nagyapinak semmi, de semmi kedve nem volt újra elkezdeni az egészet. 75 is elmúlt már. Öregnek, fáradtnak érzete magát. Sokáig vívódott, hogy nem tudja, nem akarja teljesíteni öccse végakaratát. Ám nem várt helyről kapott segítséget. A veje, Zoli felajánlotta, hogy valósítsák meg együtt Joe bácsi utolsó álmát.

Zoli, Móni férjekén Nagyapi kedvence volt. Kémia-biológia szakos tanár és a helyi iskola igazgatóhelyettese volt. Csak volt, mert a 94-es önkormányzati választásokon polgármesterként jelöltette magát Karcsi bá egyik rokonával szemben, de alul maradt. Ennek a vereségnek pedig az lett a következménye, hogy az iskolából is eltávolították egy mondva csinált üggyel kapcsoltban. Móni maradhatott, de neki mennie kellett. Ez pont akkor történt, amikor Joe bácsi elhunyt. Ekkor jött a lehetőség: Megcsinálni az új pálinkafőzőt. Nagyapi meglehetősen pesszimista volt eleinte, de aztán persze belelkesült.

A Fő utcán sikerült egy régi raktárépületet kibérelni ( a régi főzdével pont szemben) és egy-két hónap múltán megnyitott a Szikorszki testvérek (Nagyapi és Joe bácsi) pálinkafőzdéje. Mindenki örült a családban, kivéve Sanyit, aki szamon kerté Nagyapit a névhasználatért.

Mert azt még nem írtam ide, hogy a leégett régi főzde biztosítási pénzéből épült meg a Sikorsky Rt  - mert hogy időközben átalakult a cég -  új székháza és hatalmas főzdéje…Budapesten. Ahol már szakemberből sem volt hiány.

Folytatás holnap!

Joe bácsit a szülei mellé temették. Egy szem fia, Tom is hazaérkezett és édesanyja hamvait is elhozta. Így Joe bácsi és Médike egy helyre került. Tom pár napot maradt, ez alatt mindent elintézett. Joe bácsi házát is sikerült gyorsan eladni, az ingóságokat is hamar elkapkodták, viszonylag jó áron.

Tom indulása előtti napon, az ebédnél előhúzott egy levelet.

Az édesapja küldte neki pár héttel korábban. Joe bácsi leírta neki, hogy már nem sokáig fog az élők között járni, így meghagyta fiának, hogy mind azt a pénzt, amit Magyarországon kapni fog az ingóságaiért és a házért, azt a bátyjának szánta. Sőt! Még 30 ezer dollárt is. Nagyapi teljesen megdöbbent.

 Aztán ez a döbbenet csak fokozódott, amikor a levél utolsó bekezdése is ismerté vált. Joe bácsi meghagyta: A pénzt csak egy, a szülőfalujában lévő Szikorszki pálinkafőzőre költhetik!

Folytatás holnap!

Joe bácsi életet vitt nem csak Nagyapiék életébe, de az egész faluéba. Vett egy házat magának a falu szélén, ahonnan csak pár perc volt a holt Tisza. Oda jártak ki horgászni Nagyapival és persze az összes unokával. Joe bácsi nem szórta pénzt, de nem is sajnálta. Ha valamire szüksége volt mestert vagy napszámost fogadott. A kocsmában gyakran fizetett, így minden házkörüli teendőre kapott mestert. Nagyapi is sokat segített neki, amiért Joe bácsi szilvaszedéssel fizetett.

Egyszer Nagyi, Nagyapi és Joe bácsi azt tervezték, hogy a helyi népdalkörrel együtt elruccannak Hajdúszoboszlóra "áztatni". A találkozó a templom előtt volt reggel 7-kor. Már mindenki a régi Ikaruson ült, de Joe bácsi nem volt sehol.

Ez a pontatlanság nem vallott rá. Nagyapi megkérte a buszsofőrt, hogy forduljanak Joe bácsi háza felé. Csend volt. A csengőre senki nem válaszolt.

A sofőr – aki egy termetes nagy egy fiatal ember volt -  berúgta a kiskaput és a ház előtti tornácon meglátták Joe bácsit. Ott ült, aludt. Nagyapi megrázta, de Joe bácsi nem reagált. Örök álomba szenderült. Tényleg haza jött meghalni.

Folytatás Holnap!

Minden porig égett, semmit nem lehetett megmenteni. Ha lehetett, Nagyapi még jobban le volt sújtva. Igaz, hogy már semmi nem volt ott, amit a magáénak mondhatott, de a sok-sok évtized, amit ott töltött, azon a kultikus helyen, abban a Fő utcai kis sötét épületben....Napokig letargikus hangulatban ült a cefrés hordó mellett.

Már nyár végén jártak, amikor egy levél érkezett Amerikából. Bár tudta, hogy öccse, Jóska 1956-ban Szombathelyről, a Határőrségtől „átlépett” Ausztriába, majd onnan Amerikába, de a 70-es évek közepétől valahogy elkallódott a viszony. Jóska vagyis, ahogy mindenki hívta, Joe azt írta, hogy a következő héten hazajön. Kiderült végleg haza szeretne költözni. Médike, a felesége tavaly halt meg, egyetlen gyereke Tom több száz kilóméterre élt tőle, így arra gondolt, mégis csak magyar földön akar meghalni.

Nagyapi Joe bácsi bohóságától hol örömében, hol az idegtől a falra tudott volna mászni, Nagyi viszont szívből örült a régen látott sógorának. Hogy miért? Mert Nagyapit nem csak mosolyogni látta újra, hanem szívből kacagni is!

Folytatás holnap!