Na igen, az a bizonyos habszifon. Azon tárgyak egyike, ami hozzátartozott a Nagyiék lakásához. Ami nélkül nem lett volna az igazi. Valahogy az ebben a habszifonban készült hab más volt, mint máshol. Keményebb, ízesebb, szájban olvadósabb. No és a somlóival ez így együtt....elmondhatatlan!

Ekkoriban ígérte oda a legnagyobb unokájának, Szilvinek Nagyi, hogy ha férjhez megy és megéri, akkor ezt megkapja majd stafírungnak. Ezt aztán időről időre mindig átbeszélték. Valahogy mindig szóba került olykor-olykor.

Kitavaszodott, eljött a kerti munkák ideje. Nagyapi a természettel együtt kivirult. A tavasz egyik hangsúlyos teendője volt a nyolc szilvafa megmetszése, oltása, gondozása. A fák az évek során óriásira nőttek. Nagyapi hatalmas kétágú létrával gondozta őket. Így volt ez most is, ám egy hírtelen mozdulat után Nagyapi leesett a létráról. Két-három métert is zuhanhatott. Bár csontja nem tört, telis-tele lett a teste horzsolásokkal, zúzódásokkal. Nagyon ramatyul nézett ki.

Folytatás holnap!