Nagyi elviselte Zsuzsi visszatérését, de nem rajongott érte. Lassan helyére rázódtak a dolgok és Móni is megtanult azzal együtt élni, hogy Zoli állapota nem lesz jobb soha. Az orvosok nem bíztatták semmi jóval. Teltek a hónapok, elmúlt egy év, aztán kettő. Zolit elvitték Miskolcra egy rehabilitációs intézezbe. Móni úgy döntött ő maga is oda költözik, mert időben és anyagilag is ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Azzal számolt, hogy napközben tanítani fog, munka után pedig bemegy Zolihoz aki bár már maga lélegzett, de semmi mást nem volt képes egymaga csinálni. Móni azt gondolta, 51 évesen majd eléldegél így. A lányok, Szilvi és Timi már egyetemre jártak, egymaga pedig csak azért imádkozott, hogy végre egyenesbe kerüljön az élete. A Jó Isten meg is hallgatta imáit. De nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy Móni gondolta.

Folyt köv