Hajni nőiességében és emberi méltóságában tökéletesen megalázva távozott Nagyi házából, aki mélyen megrendülve próbálta feldolgozni a történteket. Sanyi vagyonos emberként nem szenvedett igazi kárt. Minden ételt szétosztogattak, minden költséget elrendeztek, csak hát a szégyen. Nagyi teljesen ki volt akadva. Ennél szaftosabb pletyka száz évente egyszer akad a faluban. Mindenki, de tényleg mindenki erről beszélt, a boltos, a postás, a körzetiorvos, de még a plébános is. A vasárnapi misén ez volt a prédikáció fő témája. No és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a történteket mindenki úgy színezte, ahogy épp kedve tartotta. Mondhatni feljavították, mint a kevéske töltöttkáposztát szokás egy némi tejföllel.

Egyesek szerint Hajni gyerek várt egy néger pesti orvostól és ez derült ki. Volt aki ezt tovább fejlesztette és szerinte Hajni meg is szülte a fekete gyereket.

Mások szerint három pesti nővel kapták rajta a templomkertben Sanyit és ezért nem volt lagzi. Míg a legkevésbé fantáziadús indok szerint kifogytak a gázpalackok és nem főtt volna meg időben az ebéd. Szóval vadabbnál vadabb sztorik keltek lábra, amin Móni mindig jót mulatott, Nagyit meg a guta ütögette.

Az i-re a pontot pedig Zsuzsi diadalittas bevonulása tette fel, amikor Sanyi oldalán megjelent a következő vasárnapi ebéden. Minden percét kiélvezte. Végre ismét a megérdemelt helyén ülhetett.

Folyt. köv.

Eljött hát a nagy nap. Sanyi és Hajni esküvője. Az udvaron már kedd óta építették a sátrat, levágták az utca összes tyúkját és persze Hajninak sikerül a legdrágább mennyasszonyi ruhát is megvetetnie. Minden készen állt. Bár Yvett és Mercédesz nem rajongott az ötletért végül az apjuk kedvéért elvállalták a koszorús lány szerepét. Mindenki nagy erőkkel készült a lakodalomra.

Napsütéses szombat reggel volt. Sanyi már korán felébredt és kiment a Tiszához sétálni egyet. Mindenki felöltözve azt várta, mikor indulhat az esküvői menet, amikor Sanyi csak nem akart előkerülni. Minden zugot, minden bokrot felkutattak, de semmi. Már a legrosszabbra gondoltak, amikor Móni telefonja megcsörrent. Egy ismeretlen szám hívta. Felvette és legnagyobb megdöbbenésére Zsuzsi, az ex sógornője hívta. Csak annyit mondott, hogy Sanyi nála van és azt üzeni, hogy nem lesz esküvő. Móni nem hitt el, amit hall. Azt hitte, hogy csak egy rossz vicc. Nem az volt! Sanyi végül átvette a telefont és határozottan kijelentette. Az esküvő lefújva!

Folyt. Köv.

Az a bizonyos kék füzet. Már megint. Nagyi ettől "kattant be". Elege volt ebből a ronda papírcsomóból. Azt gondolta minden tragédiáról a pálinka tehet és az a nyolc szilva fa, amelyek most ott feküdtek egymásra dőlve az út szélén. Majd jó lesz télen tüzelőnek - mondta Nagyi és azzal a mozdulattal faképnél hagyta a kővé dermedt családját.

Sanyi mégis tett egy próbát. Bizonytalan hangon tudakolta, hogy hol is lehet az a bizonyos füzet.

Nagyapi biztos elégette, mert ő bizony nem találkozott vele, amióta ő meghalt. Sanyi hitte is meg nem is, de leginkább szégyellte magát. Hajni nem értette, mi ez a füzet dolog, de miután megtudta teljes transzba jött és mindenáron meg akarta keresni, amit Nagyi erőteljes két mondattal azonnal leállított.
Nagyinak már az is épp elég volt leendő menyétől, hogy minden áron falusi lagzit akart, templomostól, sátorostól, töltöttkáposztástól.

Mivel Sanyi Zsuzsival nem esküdött meg anno templomban, akadálya nem volt. Nagyi viszont rosszul volt még a gondolattól is, hogy az egész falu rajtuk fog csámcsogni. A félelmei be is igazolódtak, csak nem úgy. Sanyi esküvője ugyanis emlékezetesre sikeredett, de nem a hagyományos értelemben.

Folyt. Köv.

Nagyapi pálinkafőzdéjéről - ami a falu Fő utcáján állt - már régen esett szó. Amióta Nagyapi meghalt és Zoli is kómában feküdt a kórházban, nem volt aki foglalkozzon vele.

Móninak nem volt rá ideje, Nagyinak ereje. Meg igazán nem is tudták mihez is kezdjenek vele. így leállt a termelés, de a rezsit, a cég dolgait intézni kellett, bár Sanyi ajánlkozott, hogy majd ő intézi, de Nagyi ezt nem engedte. Érezte, hogy ez méltatlan lenne Nagyapihoz, így Nagyi hosszas őrlődés után úgy döntött felszámolja a pálinkafőzdét.

Amikor bejelentette, Szilvi sírva fakadt, Móni pedig csak halkan tiltakozott. A főzde alkatrészeit a Dunántúlról vették meg viszonylag jó áron. Nagyi semmit nem tartott meg, nem akarta, hogy bármi is emlékeztesse rá. Szilvi azonban Nagyapi szerszámosládáját kicsempészte, benne régi eszközökkel, emlékekkel. Az ügylet lezárulta után azonban Sanyi feltette a nagy kérdést: Hol van az a bizonyos kék füzet? Nagyi nem szólt semmi, lassan felállt és kiment a házból. Sanyi tudta, nem kell erőltetni a témát. Még vagy fél órát beszélgettek a húgával, amikor Sanyi indulni akart már hazafelé, de Nagyi sehol nem volt.

Egy kis idő után kimentek az udvarra is, ahol csak halk fejszecsattogásokat hallottak. Kimentek hát a ház elé, ahonnan a hangokat hallották. A legnagyobb megdöbbenésükre Nagyi akkor végzett a nyolcadik szilvafával. Mindet kivágta az utolsó szálig. És mindehhez elég volt neki fél óra!

Folyt Köv.

Móni nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Még alig telt el pár év, hogy a Zsuzsival történt zűrös válás lezárult.
Ment a sárdobálás és végül, bár ügyes ügyvéd volt Karcsi bá, Zsuzsi mégis sokat kaszált, Sanyinak asszonytartást is kellett fizetni.
Így egy újabb házasság nem tűnt túl logikus lépésnek. Mint később kiderült Hajni - leendő újabb Szikorszkiné - akarja inkább ezt a frigyet, Sanyi csak támogatja ebben. Móni viccesnek találta bátyja újabb nősülési szándékát, annak tudatában meg pláne, hogy kb. fél éve ismerték egymást.
 
Bár Nagyi is próbálta jobb belátásra bírni Sanyit, de nem ment. Már az esküvő dátuma is ki volt tűzve, amikor Nagyi háza elött egy rózsaszín sportautó állt meg. Zsuzsi látogatta meg volt anyósát, akit szabályosan felszólított, hogy akadályozza meg Sanyi új házasságát, mondván nem tenne jót a gyerekeknek. Csak mellékesen: Yvett és Mercédesz ekkor már javában gimnáziumba jártak, évek óta hozzá voltak edződve az anyjuk apjuk felé tolt "szidalomcunamiához" és apjuk  fél évente új barátnőihez. No Nagyinak se kellett több. Zsuzsi hamar a ház előtt találta magát. Egyszóval kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba.
 
Folyt köv.

Zoli éber kómában feküdt, esély a jobbulásra nem nagyon volt. Egyetlen hozadéka volt ennek a tragikus esetnek, mégpedig, hogy Sanyi el kezdett hazalátogatni. Havonta egyszer-kétszer jött. És a harmadik látogatásnál már hozta újdonsült barátnőjét, a nálánál 25 évvel fiatalabb Hajnit. Nagyi első zavarodottsága után egész jól kezelte a helyzetet, Sanyi két lánya illetve Szilvi és Timi pedig egy-egy ilyen látogatást rendre arra használt, hogy kifigurázza a nem túl eszes új asszonyt. Sanyi persze mindig Hajni oldalára állt, de a szíve mélyén ő is bizony néha élvezte, ha kifigurázzák új barátnőjét, pláne, ha az nem is vette észre, hogy ő a céltábla.

Egyik ilyen vasárnapon, a közös családi ebéd után Sanyi bevitte Mónit a kórházba. Útközben beszélgettek és Móni legnagyobb meglepetésére Sanyi kibökte. Szeretne újra megnősülni. Az újabb “áldozat” pedig Hajni lenne. Mit tagadjuk. Móni köpni-nyelni nem tudott. Nagyi pedig pláne.

Folyt. Köv

Most is, amikor Nagyi temetésére készült Móni és Sanyi, szóval most is ugyan az az érzés fogta el mindkettőjüket. Talán kicsit könnyebb is volt most, mert Nagyapi halálakor Mónin úrrá lett a rettegés. Hogy mi lesz akkor, ha Nagyi is meghal. De hál’ Istennek akkor még Nagyi is ereje teljében volt. Szinte először fel sem fogta, hogy 53 év házasság után nem lesz ott mellette a férje. Hiszen mindig mindent megbeszéltek, mindenről közösen döntöttek és persze néha, ha össze is vesztek, azért a nagy, sorsdöntő kérdésekben egymást segítve, vállvetve küzdöttek.

Ez a mostani üresség már nem volt olyan rideg, mint akkor, amikor Nagyapi halt meg. Bár üres volt a ház, de talán volt idő felkészülni erre az ürességre. Nem úgy, akkor, amikor Zoli életéért is harcoltak a kórházban.

Nagyapi temetése mondhatni simán ment. Még Zsuzsi is eljött és hozta a lányokat, akik ezután még gyakrabban látogatták Nagyit. Móni alig aludt, szinte élő hallott volt. Két már-már felnőtt lánya próbálta tartani benne a lelket. De nem volt könnyű. Délutánonként ment a kórházba, Zolihoz, esténként mindig átruccant Nagyihoz. Mindig megkérdezte, hogy mire lenne szüksége, és aztán ezek az esti beszélgetések rendszerint közös sírásokba torkoltak.

Folytatás holnap délután!

Február végét mutatott a naptár, szürke nyálkás idő volt, részben ez okozta a balesetet. Zoli a szomszéd faluba ugrott csak át pár cefrés hordóért, amikor a hazafelé vezető úton egy IFA-val ütközött, frontálisan. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Mentőhelikopter vitte be a megyei kórházba. A baleset helyszínére a helyi körzeti orvost is kihívták, aki próbálta finoman közölni Nagyiékkal, hogy Zoli élet és halál között lebeg.

Móni és a lányok magukon kívül voltak. Nagyi tanácsára a gyerekek nélkül indult be Móni a súlyos sérült férje után a kórházba. El is kerülték egymást Sanyival, aki alig pár perccel később érkezett meg a szülői házhoz. Nagyi megcsókolgatta rég látott fiát, aki szorosan megölelte édesanyját. Ebben a pillanatban jött ki Szilvi a hálószobából és közölte: A Nagyapi elment.

Folytatás holnap!

Mindenki ledöbbent. Erre a kérésre senki nem számított. Nagyapi ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy most azonnal látni akarja a fiát. Nagyi persze győzködte Nagyapit, hogy ez felesleges, mert csak fel fogja izgatni magát, de nem volt hatása. Így hát Móni felhívta bátyját, aki azonnal autóba ült és azt ígérte, hogy három órán belül ott lesz.

Nagyi teljes transzba volt, örült is, meg nem is. Móni pedig félt. Mindenki kivonult a hálószobából a konyhába csak Szilvi maradt bent. Szeretett Nagyapja ágyának szélére kucorodott és megfogta jéghideg kezét. Nagyapi erőtlen, fáradt hangon a következőket súgta a legszeretettebb unokája fülébe: Ha Sanyi megjön, én meghalok.

Szilvi lefagyott ettől a mondattól. Próbálta elütni poénnal, de Nagyapi ezt teljesen komolyan gondolta. Ám bármit is mondhatott volna még, Nagyi rontott be a szobába és közölte: Zoli - Szilvi édesapja - karambolozott.

Folytatás holnap

A diagnózis: Tüdőrák. Bár érdekes módon ezt így, konkrétan egy orvos se tudta megállapítani egyértelműen. Nagyi persze Sanyival is azonnal közölte a rossz hírt, de Nagyapi látni sem akarta tékozló fiát. Lassú agonizálás következett, ami felemésztette Nagyapi szervezetét és a Nagyiét is. Nagyapi államdó készenlétet igényelt, ami teljesen kimerítette Nagyit. Móni volt a segítség. Ő vásárolt be, ő segített a ház körül, ő volt a Mindenes.

Egy kora tavaszi borongós napon, egy vasárnap délután Móni és a két lányunoka Szilvi és Timi serényen mosogattak a vasárnapi ebéd után. Jó kedvük volt, még Nagyi is jókat nevetett, amikor elmesélte, hogyan játszottak Nagyapival friss házasként - már amennyire a jó ízlés persze engedte. A rádióban ment a "Jó ebédhez szól a nóta" Nagyapi pedig bent feküdt a szobában. Egyszer csak megrázta a kis csengőt. Ezzel hívta magához Nagyit általában. Mindig volt valami óhaja, hol lecsúszott a takarója, hol lapos volt a párnája, hol melege volt. Most csak egy dolgot szeretett volna: Sanyit látni.

Folytatás holnap!