Az a bizonyos kék füzet. Már megint. Nagyi ettől "kattant be". Elege volt ebből a ronda papírcsomóból. Azt gondolta minden tragédiáról a pálinka tehet és az a nyolc szilva fa, amelyek most ott feküdtek egymásra dőlve az út szélén. Majd jó lesz télen tüzelőnek - mondta Nagyi és azzal a mozdulattal faképnél hagyta a kővé dermedt családját.

Sanyi mégis tett egy próbát. Bizonytalan hangon tudakolta, hogy hol is lehet az a bizonyos füzet.

Nagyapi biztos elégette, mert ő bizony nem találkozott vele, amióta ő meghalt. Sanyi hitte is meg nem is, de leginkább szégyellte magát. Hajni nem értette, mi ez a füzet dolog, de miután megtudta teljes transzba jött és mindenáron meg akarta keresni, amit Nagyi erőteljes két mondattal azonnal leállított.
Nagyinak már az is épp elég volt leendő menyétől, hogy minden áron falusi lagzit akart, templomostól, sátorostól, töltöttkáposztástól.

Mivel Sanyi Zsuzsival nem esküdött meg anno templomban, akadálya nem volt. Nagyi viszont rosszul volt még a gondolattól is, hogy az egész falu rajtuk fog csámcsogni. A félelmei be is igazolódtak, csak nem úgy. Sanyi esküvője ugyanis emlékezetesre sikeredett, de nem a hagyományos értelemben.

Folyt. Köv.