A nagy baj pedig azt jelentette, hogy a Sikorsky drink belecsúszott abba a hibába, amibe anno nagyon sokan. Az árfolyam felment és a tartozás rögtön a duplájára emelkedett. Az utolsó stádiumban volt a cég, amikor egy amerikai befektető felajánlotta, hogy 1 forintért átveszi a vállalat összes vagyontárgyát, adóságát és persze az akkora már a nemzetközi piacon is jegyzett Sikorsky brandet. Sanyi két hónap alatt 15 kilót fogyott. Nem tudta, mi a jó lépés. Nem tudta, hogy ez a svájci frank árfolyam csak egy-két hónapig lesz ennyi vagy tartós recesszióra kell berendezkednie. Végül meghozta a döntést. Eladta a céget, amibe élete csaknem húsz esztendejét beleölte. Amiért elárulta az édesapját, a testvérét, az édesanyjával összeveszett és amiért nem mellesleg egy jobb korban rengeteg pénzt kapott volna.

A legsötétebb nap volt az májusi nap. Pedig Sanyi nagyon szerette a tavaszt. Mindig azok az éjszakák jutottak eszébe ilyenkor, amikor a régi cimborákkal tizenéves ifjoncként májusfákat mentek állítani a kiszemelt lányoknak. Mert ezeknek a tavaszi éjszakáknak van egy karakterük. Másabbak, mint egy augusztusi, októberi vagy márciusi éjjelek.

A levegő már nem annyira éles, de mégsem simogató mint nyáron. No és az illatok. Az orgona utánozhatatlan illata és a többi fáé, virágé. Egy ilyen májusi éjszakán, megtörve és rettentő fáradtan autózott le Nagyihoz. Már bővel elmúlt 11 óra, amikor becsöngetett a régi szülőiház kapuján. Nagyi félve jött ki a házból, de amint meghallotta fia hangját, rohanva vette elő a régi, megkopott kapukulcsot. Hosszú-hosszú évek keserűsége, felgyülemlett feszültsége vált köddé, akkor, abban az ölelésben, ahogyan csak egy anya tudja szorítani magához megtért, tékozló fiát.

Folyt köv.