Minden olyan hamar történt. Nagyi rosszul lett, de nem szólt senkinek. Szilvi késő délután ugrott be hozzá a szokásos napi puszira, de Nagyi akkor már alig tudott levegőt venni. Gyorsan hívta a mentőket és riadoztatta a családot. Egy óra múlva már a megyei kórház sürgősségi várójában álldogált Móni és Szilvi is. Egy fiatal doktornő jött ki hozzájuk és közölte semmi komolyabb baj nincs Nagyinál csak talán egy kis bronchitis. A család bement a nagy kórterembe, ahol az egyik függöny mögött feküdt Nagyi. Nagy örült a családnak. Puszilgatta őket és mondta, hogy esze ágába sincs meghalni, úgyhogy mindenki sürgősen nyugodjon meg.

 Viszonylag hosszasan beszélgettek. Nagyi örült a látogatóknak. Arca Teljesen kisimult, az őszes haja is szépen, fésülve nyugodott a halántékánál. Már jócskán sötétedett, amikor elindultak hazafelé a látogatók, Szilvi indult ki leghamarabb a kórteremből, de az ajtóból visszarohant még egyezer. Megpuszilta a láthatóan kifáradt nagymamája arcát. Nagyi ekkor azt monda neki: Szilvike, a habszifon ugye tudod, csak a Tiéd! Közben persze mosolygott. 

Ekkor látták utoljára élve Nagyit. A hazafelé úton, már majdnem otthon Mónit egy ismeretlen szám hívta. A középkorú nő kedves hangon, de határozottan közölte, hogy Nagyi félórája elment. Összeomlott a keringése.

Az ilyen hírt az ember elsőre nem fogja fel. Persze a lányok sírva fakadtak, de igazán feldolgozni, felfogni ezt így, akkor nem tudja az ember.

Mindenkit sokkolt a hír. Sanyit nagy nehezen sikerült telefonon utolérni, valahol Ázsiában teleltek épp, de a gyászszertartásra mégis sikerült hazaérniük.

A temetés után, az üres házban a három lány pakolgatott. A Nagyi szag még megvolt, de tudták, ez már nem ugyan az a ház, nem ugyan az a hely. Timi találta meg a konyhakredenc mélyén a már korábban is említett habszifont is. Mivel mindenki tudta, hogy ez csakis Szilvié lehet, így nem volt kérdés, hogy a Szilvi dobozába kerül, - már otthon - ő sokáig csak nézegette a Nagyitól elhozott holmijait, de nem volt ereje kipakolni az apróságokból összerakott kis dobozt.

Aztán egyik nap Máté hozott két doboz habtejszínt. Szilvi megörült nagyon. Gyorsan előkapta a habszifont, hogy elmossa és, hogy elkészítse első tejszínhabját. Maga a szifon sokkal súlyosabb volt, mint gondolta. Nagy nehezen lecsavarta a tetejét, és legnagyobb megdöbbenésére a szifon nem volt üres.

Nagyapi híres, titkos kék füzetét rejtette. Mindketten nagyot néztek. Félve, remegő kézzel fogták meg. Tudták, hogy ez nem véletlenül van ott. Bár Nagyi a legképtelenebb helyekre -  szőnyeg alá, kéményajtóba, sőt wc tartályba -  is dugdosott pénzt, tudták ez nem egy újabb hóbort.

Szilvi lassan vette kezébe a kis kék füzetet, amiről tudták milyen érték, Sanyi mennyire meg akarta kaparintani és, hogy Nagyapi mennyire féltette. Mivel Szilvi nagy pálinka szakértő volt, számára ez a könyv a múlt minden emlékén túl az ősök hatalmas tudását is jelentette. A megkopott fedlapot fellapozva megsárgult oldalak sorakozva. Az első lapon Sanyi születésének története állt. Mikor, hány órakkor, milyen körülmények között jött világra. Milyen idő volt és a rokonság, hogyan fogadta az újabb Szikorszki gyereket.

Szilvi nem is értette, hogy ez hogyan kerül ide, de tovább lapozott. A következő oldalon édesanyja, Móni története következett. Majd a sajátja, a Timié, az Yvetté és a Mercédeszé. Ki mikor ballagott, mikor nősült, ment férjhez. Mikor milyen fontos esemény történt a családban. Majd ezután már csak üres, teljesen üres lapok következtek. Szilvi teljesen összezavarodott. Mátéval nem értették az egészet. Aztán a legutolsó oldalon egy ceruzával írt üzenetre akadtak. A Nagyi íves, cirádás kézírását azonnal felismerte. “Kedves Szilvike! - Kezdődött az üzenet - Ez a füzet sosem az volt aminek hittétek. Ez annál sokkal értékesebb volt Nagyapival nekünk! Ez a füzet a mi családunk! Vezesd tovább, vigyétek tovább a Szikorszki család történetét! És ami még fontosabb, váltsátok valóra minden álmotokat! Ehhez segítünk ezzel a habszifonnal!”

Mindketten könnyezve olvasták a sorokat, amikor Máté véletlenül felborította az asztal közepén álló habszifont. Ekkor csúszott ki belőle még egy, kisebb könyvecske. Egy takarékbetétkönyv Szilvi nevére, és benne húsz millió forint, amit akkoriban helyeztek el rajta, amikor el kellett adni a Szikorszki pálinkafőzdét.

A kiskönyre egy kis cetli is rá volt ragasztva, amin ennyi állt: Egy kis segítség az álmokhoz.

VÉGE