A taggyűlésen kiderült, hogy ez a bizonyos Albrecht úr szívesen befektetne, de ezzel mindenki tulajdonjoga is aprózódna. Mivel kellett a pénz, így belement mindenki. Néhány hónap múlva azonban ismét taggyűlés volt, ahol az újabb tőkebevonásról kellett dönteni. Karcsi bá nyomott be pénzt, tagi hitelként. A cég csak nem akart úgy működni ezek után sem, ahogy kellett volna, így már a csőd is szóba került. Pedig a termelés folyt, de a vevők nem akartak fizetni.

Megrendelések voltak, de a kiszállított áru ellenértéke csak nem akart megérkezni. Mindenki letargiában volt, amikor egy napon Nagyapi rosszul lett. Rendetlenkedett a szíve, be is kellett feküdnie pár napra a kórházba. Karcsi bá ekkor kereste meg Nagyit és Mónit, hogy egy jelképes összegért megveszi tőlük a részüket, hiszen idő közben a cég – a meg nem érkező bevételek miatt – rengeteg tartozást halmozott fel.

Sanyi is agitálta Nagyit, bár ő nem akarta bedobni a törölközőt. A döntés végül Nagyapi morgása ellenére is megszületett. Kiszálltak a cégből. Nagyi örült, Nagyapi tüntetett. Aztán jött a hír. Sanyiék válnak.

Folytatás holnap délután 3-kor!