Persze Nagyapi soha nem nézett bele ebbe a füzetbe, mindent fejből tudott. Mikor mit kell mihez hozzáadni. Mikor kell hagyni a cefrét forrni, mikor kell ezt vagy azt csinálni. A kisujjában volt a tudomány, ám a füzet mindig a nyári konyha kredencének legfelső fiókjában lapult. Viccesen azt mondta, ő semmit nem tud, csak olvasni.

Ezt a kis könyvet a nagyapjától kapta örökbe, azt állította abban van minden tudománya. Ami biztos, a füzet tartalmát senki nem ismerte. Valahogy különös tisztelet lengte be, se Móni vagy Sanyi, se az unokák, de még Nagyi sem merte fellapozni. Tudták, hogy ott van a helyén, de valahogy senkinek nem jutott eszébe belenézni. Még Szilvinek, Móni nagyobbik lányának sem, akit valami fura vonzalom fűzött a pálinkákhoz, a pálinkafőzéshez. A többi lánnyal ellentétben szerette a cefre különös szagát, és nem bánta ha Nagyapival késő éjszakákig fenn kell maradni a főzés miatt. Sőt, később, nagyobb korában sem nézett bele. Talán mindenki tudta Nagyapi nélkül semmit nem érnek ezek a megsárgult lapok.

Tisztában volt ezzel Kálmán bá is, mert amikor eljött a privatizáció pillanata, a gépek és a telephely átvétele előtt Nagyapit szerette volna privatizálni. Persze Nagyapi ezt nagyon jól tudta is. Meg is kérte a saját árát.

Folytatás holnap 3-kor!